“Tárolás” – I. A kezdetek
2007 november 29. | Szerző: Cupor |
Mert egy gyermeket mindig és mindenhol “tárolni” kell.
Ágy, mózes, pihenőszék, etetőszék, babakocsi, kenguru, hordozókendő, hordozó, játszószőnyeg, habtapi, hinta… Nem tudom, hogy hol van a vége. Eddig én ezekkel találkoztam. Megküzdöttem velük. A választás volt, hogy sokáig tartott. Máskor a pillanat műve volt.
Töpit legelőször is haza kellett hozni a kórházból. Valamiben. Valamiben, ami biztonságos. Nekem elegendőnek tűnt volna az ölem, azonban ha egyenruhás illetővel találkozunk, nos, neki valószínűleg nem. Azaz kell hordozó, ez később hasznos, amennyiben rendelkezünk autóval. Egyébként rendkívül kényelmetlen egy szerkezet. Mármint nekem, felnőttnek. Ráadásul ritkán készítik a huzatát pamutból. Ennek köszönhetően nyáron, a rekkenő hőségben patakok folydogálását figyelhetjük meg imádott csemeténk bőrén. Most, hogy közelítünk a 9 kiló felé, újra döntésre kényszerülökk. Választanom kell. Ár, minőség, biztonság, kényelem, hosszú-rövid táv, tetszik-nemtetszik, tesztek, autók, dönthető-nem dönthető… Nem egyszerű.
Otthon… Hol, hogyan, mikor, mennyi, mekkora? Ezek a kérdések befolyásolják a választási lehetőségeket. Ezek alapján már csak arra a kérdésre kell megtaláni a választ, hogy milyet.
Ha otthon, akkor kezdetben a legfontosabb a fekvőhely. Elsőgyermekes anyuka lévén azt hittem, hogy ágyról kell elsődlegesen gondoskodni. Később kiderült hogy mekkorát tévedtem.
Ha ágy, akkor kókuszmatrac. Mert az egészséges. Kemény. De még mennyire!!! Minden altatás során mellé kucorodok és úgy alszunk el. Persze az alvás sem most, sem a kezdetekkor nem volt egyszerű. Bár ez nem a matractól függ. Alszik ágyban, hordozóban, babakocsiban, kenguruban…
Ahogy korábban írtam, az irány a fontos. Hogy tudjuk, mit akarunk, és hogyan. Nálam ez fokozatosan alakult ki. Pont ezért volt olyan nehéz és küzdelmes. Hiszen a reklámok hatására én is szerettem volna a legjobbat, a legnagyszerűbbet, a leg…. Mindezt persze a pénztárcánk szabja meg.
Fontos felismerni az ár/érték/ráfordított idő mennyiségének arányait. Saját bőrömön tapasztaltam.
Ágy, mózes, pihenőszék, etetőszék, babakocsi, kenguru, hordozókendő, hordozó, játszószőnyeg, habtapi, hinta… Nem tudom, hogy hol van a vége. Eddig én ezekkel találkoztam. Megküzdöttem velük. A választás volt, hogy sokáig tartott. Máskor a pillanat műve volt.
Töpit legelőször is haza kellett hozni a kórházból. Valamiben. Valamiben, ami biztonságos. Nekem elegendőnek tűnt volna az ölem, azonban ha egyenruhás illetővel találkozunk, nos, neki valószínűleg nem. Azaz kell hordozó, ez később hasznos, amennyiben rendelkezünk autóval. Egyébként rendkívül kényelmetlen egy szerkezet. Mármint nekem, felnőttnek. Ráadásul ritkán készítik a huzatát pamutból. Ennek köszönhetően nyáron, a rekkenő hőségben patakok folydogálását figyelhetjük meg imádott csemeténk bőrén. Most, hogy közelítünk a 9 kiló felé, újra döntésre kényszerülökk. Választanom kell. Ár, minőség, biztonság, kényelem, hosszú-rövid táv, tetszik-nemtetszik, tesztek, autók, dönthető-nem dönthető… Nem egyszerű.
Otthon… Hol, hogyan, mikor, mennyi, mekkora? Ezek a kérdések befolyásolják a választási lehetőségeket. Ezek alapján már csak arra a kérdésre kell megtaláni a választ, hogy milyet.
Ha otthon, akkor kezdetben a legfontosabb a fekvőhely. Elsőgyermekes anyuka lévén azt hittem, hogy ágyról kell elsődlegesen gondoskodni. Később kiderült hogy mekkorát tévedtem. Ha ágy, akkor kókuszmatrac. Mert az egészséges. Kemény. De még mennyire!!! Minden altatás során mellé kucorodok és úgy alszunk el. Persze az alvás sem most, sem a kezdetekkor nem volt egyszerű. Bár ez nem a matractól függ. Alszik ágyban, hordozóban, babakocsiban, kenguruban…
Ahogy korábban írtam, az irány a fontos. Hogy tudjuk, mit akarunk, és hogyan. Nálam ez fokozatosan alakult ki. Pont ezért volt olyan nehéz és küzdelmes. Hiszen a reklámok hatására én is szerettem volna a legjobbat, a legnagyszerűbbet, a leg…. Mindezt persze a pénztárcánk szabja meg.
Fontos felismerni az ár/érték/ráfordított idő mennyiségének arányait. Saját bőrömön tapasztaltam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: