“Tárolás” – II. Az alvás külön világa
2007 december 8. | Szerző: Cupor |
Velünk vagy nélkülünk? Egyedül vagy együtt? Kiságy, mózes, babakocsi, hinta, esetleg a franciaágy?
NINCS JÓ VAGY ROSSZ MEGOLDÁS, mint ahogy a legtöbb dologban sincs. Ez elsősorban a jövevény vérmérsékletétől és tőlünk, a szüleitől függ.
Még Töpi megszületése előtt – könyvek és jó tanácsok hatására – eldöntöttem, hogy soha nem fog a mi ágyunkban aludni. Tévedtem.
Lakásunkban az alvásra szolgáló szobák, tényleg csak az alvást szolgálják. Így lehetőségünk sem volt arra, hogy mi beköltözzünk az ő szobájába, de a kiságyat sem tudtuk bepaterolni a mi szobánkba. Így a mózes bizonyult a megfelelő megoldásnak. A hálószobában egy széken, a lábunknál szuszogott éjszakánként. Közel volt. Akkor még szinte állandóan aludt, nyöszörgése általában az éhséget jelentette. Ahogy növögetett a mózes egyre kisebbnek bizonyult. A széken esély volt a balesetre. Új megoldás után kellett néznünk. Az ágyunkba került. Mózessel együtt. A helyünk rohamosan csökkent. Ott szuszmákolt a fülemben. Szerettem. Mikor elérkezettnek láttuk az időt, az éjszakákat is nagyjából átaludta, átkerült a saját ágyába, a saját szobájába. Egy ideig nem volt semmi baj. Aludt édesdeden, néha elhagyta a cumiját, sirdogált, de ha visszakapta, teljes nyugalommal folytata az alvást. Egy hét múlva kezdődtek a problémák. Sorozatos éjszakai kelések, hosszabb ébrenlétek. Nem pusztán a cumi kellett neki, hanem mi. A testmelegünk, a közelségünk. Nehezemre esett felkelni is. Így rövid ideig tartó vívódás után újra az ágyunkban kötött ki. Immáron mózes nélkül.
Megnyugodott. Kevesebb ébredés a részéről, kényelmetlenebb alvás részünkről. De aludtunk. Viszonylag sokat egyhuzamban. Elég korán kezdett el forogni, kúszni. Körbebástyáztuk. Kevés volt. A szemem láttára esett le az ágyról. Újra dönteni kellett. Manóval harcot vívtunk. Én ragaszkodtam hozzá, hogy Töpi velünk maradjon, ő “száműzte” volna a kiságyába. Nyertem. Leköltöztünk a földre. Matracunk mellett ott az ő saját különbejáratú matraca. Csak a saját birodalmában szunnyad. Velünk van és mégsem.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
nagyon édes bejegyzés, kár, hogy csak most olvastam. Az elsőnél még mi is próbálkoztunk külön ággyal, 2 hét után untam meg. A pici pedig megszületése óta együttalvó. A család lassan elcsendesedett, elfogadták, mi négyen meg összebújunk a hatalmas matracon a hálóban és vígan szuszizunk!!
jó dolog is az 😀 ! a nővéremék öten alszanak “egy” ágyban, pedig a legnagyobb lassan 10 éves lesz. Úgyhogy a mi családunkban ez elfogadott dolog 🙂