Bortúra. Tortúra?!

2008 április 24. | Szerző: Cupor |

Villány nincs közel. Nincs végig autópálya. 4 hónapos gyerekkel 4 órás autóút. Meg az idő sem úgy ketyeg, ahogy máskor. Amikor alszik sebesen halad, egyébként meg csigalassúsággal peregnek a homokszemek. Az ordítás időszakában meg aztán végképp.

Sikerült elringatnunk, de másfél-két óra múlva, a csendespihenő végeztével az etetés után kitört a rémálom. Izzadtunk a hőségtől, folytak a patakok minden hajlatunkban. Az útvonal nem ismerős, lezárt elágazások, sorban állás, totyogás. Többször hittem azt, hogy eltévedtünk. Tévedtem. Nem gondoltam volna, hogy Magyarországon van olyan falu, város, vagy község, ami nem elérhető 3 órán belül. Ismételten tévedtem. Végre valahára sikerült megérkezni.

Villány. A táj lenyűgöző. A vendéglátóink kedvessége szintén. A szállás több kilométerre helyezkedik el a pincészettől. Így számomra a bortúra ezennel be is fejeződött. Másoknak éppen akkor kezdődött el. Elszállásolódtam kicsiny porontyommal. A forró pizza is lassan megérkezett. Ez pótolta a fenségesnek ígérkező vacsorát. A szobát átrendeztük, bár nem éppen sikeresen. Töpi forgolódva még a közel 4 négyzetméteres ágyról is képes leesni. Párnabástyákkal védtem csöppnyi testét. Az este csúcspontja a könyvem. Elolvastam és álomba szenderültem.

Másnap az isteni reggeli után indultunk el a pincészetbe. A Marie Claire gasztorovatának egyik anyagát készítették itt. Büszke voltam, hogy ott lehetek. Közöttük. Bár igazából nem vettem részt rajta, ami az irdatlan forróság számlájára írható. Voltak ugyan hatalmas fák, amik adtak árnyékot, na de azért kérem. Szóval önkéntes számüzetésbe vonultam az épületbe, ahol szintén őrületesen meleg volt, de legalább nem tűzött sem töpörtyűre, sem pedig rám a nap. A sok szék között próbáltam lekötni, inkább kevesebb, mint több sikerrel az én kis örökmozgómat. Amikor elaludt, én is elpilledtem. A földön.  Néha érdeklődő pillantásokat kaptam el a többi látogatótól. Nem zavartattam magam. A házigazdák bizalmát élveztem.

Mikor végre csökkent a forróság kivonultunk a többiek közé. Sikerünk volt. Bár inkább Töpinek. Én pedig végre ehettem. Finomakat. Beszélgethettem. És rendkívül büszke voltam az én kicsi fiamra. A bortúra fénypontja azonban mégsem az étel, hanem egy borkülönlegesség volt. Megtudtam, hogy vörösborból is készítenek aszút. Vylyan kadarka. Mennyei nedű. Annyira elnyerte a tetszésemet, hogy kaptam egy üveggel Manótól mostanság. Hűtjük. És várjuk a pillanatot, hogy felbontsuk.

A tanulság? Nincs tanulság. Legyünk bátrak, vágjunk bele a porontyokkal sok mindenbe, de néha azért mérlegeljünk is. Nem biztos, hogy egy rövid bortúra megér egy kétnapos tortúrát.