Babakocsi. Rémálom. Egy cucc, amelynél nem ismertem fel az arányokat. A keresés hetekig tartott. Túlmisztifikáltam. Bár lassan kezdek a gyereküléssel is így járni. Babakocsiból vagy több kell, vagy egy, de akkor az tudjon szinte mindent. Kutattam, gondolkoztam, szentségeltem. Segítséget, támogatást vártam. Hát az nem volt. Ebben a kérdésben magamra voltam utalva. Én tolom, válasszak. Ugyan rendelkeztünk eggyel, pont ezért ismertem fel azokat a pontokat, amelyeket fontosnak tartottam; a fordítható tolókart, a dönthetőség mértékét, a könnyűséget, a kerekeket. Kinéztem. A legjobbat. A keretet túlléptem, ennek ellenére megnyertem. Határtalanul boldog voltam. Repültem. Két hónapig. Azóta vagy etetőszéknek használtuk, vagy szomorúan álldogál a sarokban. Néha megsajnálom és letörölgetem.
Vettünk kengurut. A hordozókendő nekem speciel nem jött be. Sírt, rúgkapált, ha megpróbáltam beleimádkozni. A rajzok, leírások alapján ugyan megkötöttem, de sokáig tartott és nekem sem volt túl kényelmes. Azonban szüksége van a testközelségre. A terrmészeti népeknél egész nap az asszonyon lógnak. Nem pusztán babakocsi híján, hanem mert ez jó. Jó a mamának és jó a babának. A pici gyomrának, a lelki nyugalmának, a biztonságérzetének. Imádom, ha ott szuszog a mellkasomon. Ő is szereti. Nézelődik, miközben kis mancsai a kezembe simulnak. Amikor sétálunk szinte megszűnök számára. A mellkasom biztonságából fogadja az információk, ingerek garmadát. Ha telítődött, csak befelé fúrja a kis arcát, vagy éppen oldalra billenti a kobakját és a zaj, a környezetből érkező ingerek ellenére elpilled. Átölelem és boldogan folytatjuk tovább utunkat. A kenguru keresése ugyan nem tartott olyan sokáig, de alaposan körbenéztem. Számoltam a kilókkal, a kiképzéssel, a fejtámasszal, a pántokkal. A derekam sem volt utolsó szempont. Választottam. Megrendeltem kipróbálás nélkül. Hiba volt. Nem hallgattam a környezetemre. Azokra, akik már próbáltak, kerestek és találtak. A legjobbat. Mert ebben a kérdésben van legjobb. A választottam, a rendeltetésszerű használat ellenére másfél hónap után kipurcant. Kényelmetlen is volt. Nehezen használható. A panaszkodásomra a kulcsszó BABYBJÖRN. Azóta beszereztem. A tanulság számomra levonódott. Hallgatni kell. Igen, hallgatni kell azokra, akik kipróbálták, benne vannak és a jelenben élnek. Mert minden változik, fejlődik. A kenguruval való kapcsolatomat egy életre tervezem.
Babakocsi kontra kenguru
2007 december 9. | Szerző: Cupor
Vettünk kengurut. A hordozókendő nekem speciel nem jött be. Sírt, rúgkapált, ha megpróbáltam beleimádkozni. A rajzok, leírások alapján ugyan megkötöttem, de sokáig tartott és nekem sem volt túl kényelmes. Azonban szüksége van a testközelségre. A terrmészeti népeknél egész nap az asszonyon lógnak. Nem pusztán babakocsi híján, hanem mert ez jó. Jó a mamának és jó a babának. A pici gyomrának, a lelki nyugalmának, a biztonságérzetének.
Imádom, ha ott szuszog a mellkasomon. Ő is szereti. Nézelődik, miközben kis mancsai a kezembe simulnak. Amikor sétálunk szinte megszűnök számára. A mellkasom biztonságából fogadja az információk, ingerek garmadát. Ha telítődött, csak befelé fúrja a kis arcát, vagy éppen oldalra billenti a kobakját és a zaj, a környezetből érkező ingerek ellenére elpilled. Átölelem és boldogan folytatjuk tovább utunkat.
A kenguru keresése ugyan nem tartott olyan sokáig, de alaposan körbenéztem. Számoltam a kilókkal, a kiképzéssel, a fejtámasszal, a pántokkal. A derekam sem volt utolsó szempont. Választottam. Megrendeltem kipróbálás nélkül. Hiba volt. Nem hallgattam a környezetemre. Azokra, akik már próbáltak, kerestek és találtak. A legjobbat. Mert ebben a kérdésben van legjobb. A választottam, a rendeltetésszerű használat ellenére másfél hónap után kipurcant. Kényelmetlen is volt. Nehezen használható. A panaszkodásomra a kulcsszó BABYBJÖRN. Azóta beszereztem. A tanulság számomra levonódott. Hallgatni kell. Igen, hallgatni kell azokra, akik kipróbálták, benne vannak és a jelenben élnek. Mert minden változik, fejlődik.
A kenguruval való kapcsolatomat egy életre tervezem.
Oldal ajánlása emailben
X