Alapvetően mi nők késztetést érzünk, hogy még a kis pocaklakó megérkezése előtt megvegyünk mindent. Már ekkor hatnak a hormonok. Gondoskodunk. Felkészülünk. Az átlagnál is alaposabb vagyok. Utánanézek a dolgoknak. Azonban erre mégsem voltam felkészülve. Rengeteg márka, termék, bolt. Választani kell. Csak azt nem tudtam, hogy mi alapján. Sőt. Még azzal sem voltam tisztában, hogy egyáltalán kell-e.
Ma már persze azért könnyebb. Van irány, egy út, amelyet követek. Ez segít eldönteni, hogy mit, mennyit, mennyiért és egyáltalán.
Hagyomány szerint nem jó a bébi születése előtt bármit is megvenni. A késztetés azonban megvan. Én vártam. Elég sokáig. Ebben az is közrejátszott, hogy költöztünk. A költözés pedig az utolsó hónapban vált esedékessé. Így
az utolsó két hétre halasztottam a vásárlást. A ruhák megvoltak. Volt kitől örökölni. A mi kis trónörökösünk a kilencedik a sorban. De ott volt a megannyi más. Pelenka, bútorok, figyelők, sterilizátor, cumicsodák és a felsorolásnak akkor van vége, ha… Győzködtem Manót, és elindultunk. Betértünk egy hodályba, és kétségbeesésemben kirohantam. Ki a szabad levegőre. Menekültem a reklámok nyomása alól, illetve a tudatlanságom elől. Akkor és ott nem vettünk semmit. Elhalasztottuk.
A testvérem sietett a segítségemre. Könnyebbé vált minden. Haladtunk a polcok között és pakolta a kosarat. Kérdezett, amire én kérdéssel feleltem. Így egy délután alatt sikerült megvenni “mindent”. Akkor még igazából nem tudtam, mit akarok. Nem voltam a tudás birtokában. Nem ismertem Töpit, fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni, ha egyszer kibújik a burokból. Ennek köszönhetően felesleges dolgok hada költözött be hozzánk. Tartottam tőle, hogy nem fogok tudni szoptatni. Így jöttek a cumik, a melegítővel, sterilizátorral, fejőgéppel egyetemben. Légzésfigyelő, hajkefe, delfines hőmérő, hasznavehetetlen biztonsági körömvágóolló, fülhőmérő – 3 éves kortól – és társaik.
A természetes nevelés hívévé váltam időközben. Nem követem a könyvek tanácsait. Hallgatok a belső hangra és figyelem a pici fiamat. Nézem és remélem értem. Megpróbálok bízni magamban. Bár mertem volna ezt az első időkben is.
A legfontosabb dolgok nem vehetők meg üzletekben. Nem kell ágy, nem kellenek a cumik, a légzésfigyelő, sterilizátor, a pici kád, és “pajtásaik”.
Kell ruha, pelenka, krém. Kell a türelem. De Töpinek mindenekelőtt kellek ÉN és MANÓ. Kell az érzés, hogy ott vagyunk, a biztonság és a szeretetünk.
Kelengye, avagy mit igen és mit nem
2007 szeptember 13. | Szerző: Cupor
Az átlagnál is alaposabb vagyok. Utánanézek a dolgoknak. Azonban erre mégsem voltam felkészülve. Rengeteg márka, termék, bolt. Választani kell. Csak azt nem tudtam, hogy mi alapján. Sőt. Még azzal sem voltam tisztában, hogy egyáltalán kell-e.
Ma már persze azért könnyebb. Van irány, egy út, amelyet követek. Ez segít eldönteni, hogy mit, mennyit, mennyiért és egyáltalán.
Hagyomány szerint nem jó a bébi születése előtt bármit is megvenni. A késztetés azonban megvan. Én vártam. Elég sokáig. Ebben az is közrejátszott, hogy költöztünk. A költözés pedig az utolsó hónapban vált esedékessé. Így
az utolsó két hétre halasztottam a vásárlást. A ruhák megvoltak. Volt kitől örökölni. A mi kis trónörökösünk a kilencedik a sorban. De ott volt a megannyi más. Pelenka, bútorok, figyelők, sterilizátor, cumicsodák és a felsorolásnak akkor van vége, ha…Győzködtem Manót, és elindultunk. Betértünk egy hodályba, és kétségbeesésemben kirohantam. Ki a szabad levegőre. Menekültem a reklámok nyomása alól, illetve a tudatlanságom elől. Akkor és ott nem vettünk semmit. Elhalasztottuk.
A testvérem sietett a segítségemre. Könnyebbé vált minden. Haladtunk a polcok között és pakolta a kosarat. Kérdezett, amire én kérdéssel feleltem. Így egy délután alatt sikerült megvenni “mindent”. Akkor még igazából nem tudtam, mit akarok. Nem voltam a tudás birtokában. Nem ismertem Töpit, fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni, ha egyszer kibújik a burokból. Ennek köszönhetően felesleges dolgok hada költözött be hozzánk. Tartottam tőle, hogy nem fogok tudni szoptatni. Így jöttek a cumik, a melegítővel, sterilizátorral, fejőgéppel egyetemben. Légzésfigyelő, hajkefe, delfines hőmérő, hasznavehetetlen biztonsági körömvágóolló, fülhőmérő – 3 éves kortól – és társaik.
A természetes nevelés hívévé váltam időközben. Nem követem a könyvek tanácsait. Hallgatok a belső hangra és figyelem a pici fiamat. Nézem és remélem értem. Megpróbálok bízni magamban. Bár mertem volna ezt az első időkben is.
A legfontosabb dolgok nem vehetők meg üzletekben. Nem kell ágy, nem kellenek a cumik, a légzésfigyelő, sterilizátor, a pici kád, és “pajtásaik”.
Kell ruha, pelenka, krém. Kell a türelem.
De Töpinek mindenekelőtt kellek ÉN és MANÓ. Kell az érzés, hogy ott vagyunk, a biztonság és a szeretetünk.
Oldal ajánlása emailben
X